Rólam (Ki vagy Te "Bolond"?)

(MI)

Olvasd el JESTER (a bolond) történetét, aki nyíltan és őszintén osztja meg életének legmélyebb titkait. Olvass tovább, és ismerd meg azokat a kihívásokat, buktatókat és inspiráló pillanatokat, amelyek formálták őt, miközben egy alapítvány építésének nehézségeivel küzdött. Ez a történet nem csak egy személy útjáról szól, hanem arról is, hogyan lehet a nehézségekből erőt meríteni, és valódi változást hozni a világba. Készülj fel egy mélyen emberi utazásra, amely garantáltan megérint majd!

Van, aki azért jött erre az oldalra, hogy megnézze az "önleírásomat", amely kapcsán aztán eldönti, hogy csatlakozik-e közénk, vagy éppen távol marad.

Hibás ebből a bemutatkozásból bármit is megítélni! Ez az egész dolog, amit ezen a honlapon látsz, nem attól lesz jó vagy rossz, hogy én milyen vagyok. Attól függ, hogy te milyennek ítéled meg, megismerés után!

"Önéletrajz"-szerűségem, "Az Út", híven megmutat mindent, és lehet tanulságos sokak számára. A honlapon "barangolva" a "Ki vagy Te, Bolond?" címszó alatt található, vagy elég nagy "önleírás" maga az www.efealapitvany.hu weboldal is. Így, ha valakit érdekel, ott utánam tud nézni, ha nem tud elrugaszkodni a gondolattól, hogy ezt a kezdeményezést rajtam keresztül ítélje meg.

Most itt inkább azokat írom le, amit más ember takargatna, csak hogy sikerre vigye azt, amit akar, azaz: "szennyeset teregetek" magamról!

Miért is ne? Ki nem érdekel, ki mit gondol rólam, és hogy ki érti meg, és ki nem, hogy mit is akarok ezzel az egésszel?

Kezdjük!

Reform kajákról és az egészségről, az egészséges tudatról, a környezet kíméletéről... és hasonlókról találhatók itt többek közt információk. Erre itt vagyok 20 kg túlsúllyal, és annak következményeivel... Nem magyarázkodom, hogy miért! Hogy miért adtam fel pár évvel ezelőtt, elfogyott az erőm, és igyekeztem mielőbb itt hagyni ezt a világot, mert minden kedvem elmúlt attól, hogy ebben a világban éljek. Elegem lett a sok fájdalomból, félelemből, hazugságokból..., amit sokan hordoznak magukban, és nap mint nap szembesülnöm kell vele, és elviselnem, mert valamilyen "véletlen" folytán úgy adódott, hogy érzem az emberek érzéseit.

Aztán nemrég úgy döntöttem, maradok még egy kicsit (Ezt a dumát! Mi? Mintha én lennék saját életem ura.), és segítek még, amennyit tudok. Hogy mindez hogyan magyarázza a túlsúlyt és következményeit? Hm... Valójában az ember a boldogtalanságba betegszik bele, hogy nem teheti, vagy nem meri tenni azt, amit szeretne.

A lényeg: Nem lesz senki attól szent, ha templomba költözik, mint ahogy az Ördög is mondhat igazat!

A második, amit elmondok, az életem 3 lopása, ugyanis ennyiszer loptam. Az első gyerekkoromban történt, egy rágógumi volt a "zsákmány", mert keveselltem azt az egyet, amire volt pénzem (80 fillér). Nagy dilemma volt számomra. Ott álltam nézve a rágókat, majd a pénzt a tenyeremben, és győzködtem magam, hogy nem lesz baj. Győzött a "jobbik" énem, és zsebre dugtam egy rágógumit. A pénztárnál a pénztáros nő megkérdezte, mi a bajom, mert olyan sápadt voltam a bűntudattól, hogy mit is teszek. Mikor kiértem vele, vissza kellett mennem, és visszacsempészni, annyira rosszul voltam…

A második "lopásom" egy munkahelyi eset volt. Egy fiatal autóbuszvezetőről szól. Azért kellett lopnia, mert mindenki lopott, és amikor ő helyettesített valakit a vonalán, mert beteg, vagy szabadságon volt az illető, ő mindig jóval több pénzt adott le, mint más. Így aztán rájártak a kollegák a "hősünk" nyakára, hogy "ugyan már ne szúrjon ki velük", mert lebuknak. Tegyen el ő is a jegyek árából "kávéra". Én – akárcsak a történetben szereplő emberke – nem kávéztam. Mivel nem akart rosszat a kollegáinak, így ő is "beállt a sorba".

A harmadik – egyben utolsó – eset: Ez a "jó ember", akiről "mesélek", még mindig buszozott, mi több, elég "előkelő" járaton dolgozott, igaz, 20 évvel öregebb lett már addigra, és bizony ez idő alatt sok víz lefolyt a Dunán. Élete, életről alkotott képe... nagyon megváltozott, főleg a gondolkodása. Amolyan "ufónak" tartották a kollegái, mert nem igazán beszélt, lassan mászkált közöttük..., de soha nem bántott senkit. Már vagy 15 éve foglalkozott egy alapítvánnyal, gondolván, hogy tud segíteni embertársainak. A

 hely, ahol ült (buszvezetői ülés), sokaknak kellett volna, de ez őt nem érdekelte. Csak azért ment át arra a járatra, hogy alapítványi munkáját előrébb tudja vinni, és felépítse, amit eltervezett. A terv nem volt kicsi. Mondhatnám, elég nagy! Olyan, mint amit most látsz ezen a honlapon. Kollegái, akik ugyanazon a járaton dolgoztak, mindenáron el akarták távolítani őt, hamis feljelentésekkel, hazugságokkal, utasokat uszítottak rá, hogy jelentsék fel, feljártak az igazgatóhoz..., csak ő tűnjön el, mert ők másképp képzelték el azt a feladatot. A főnök kiállt értem, mert tudta az igazat, milyen okból vagyok ott, és még felsőbb nyomásra sem engedett. És most következik a hálátlanság!!! Meglopta munkaadóját az a Mocskos Dög ("hősünk")! Igaz, azzal, amit csinált, nem okozott kárt, mert ő maga takarította meg vezetési stílusával, azt, amit elvitt, de lopás, az lopás. Nincs kegyes lopás – mint ahogy kegyes hazugság sincs –, még akkor sem, ha nemes célra lett fordítva. Nem önmagára költötte "szereplőnk" azt, amit elvitt, inkább azokra, akik ki akarták mindenáron rúgatni, és azokra, akik kirúgták őt, igaz, ennek a mai napig nincsenek tudatában.

Részemről megértem őt, és elnézést kérek "tolvajunk" nevében attól, aki úgy érzi, be lett csapva, és bízom abban, hogy lelke megnyugszik, amikor látja, mire is lett fordítva a kis pénze, amit valójában "hősünk" keresett meg, ő dolgozott meg érte! Nem ellopta, csak kettéosztotta azt, amit pluszmunkával keresett. (Kollegáihoz képest 10-20%-os megtakarítással dolgozott ugyanis.) Persze ez nem mentség, de – szerintem – az ok, nem mindegy soha, ha az ember "ítélkezni indul"!

Azért mondtam el ezeket, hogy ne jöjj azzal, nem tudtad, "kivel állsz szembe".

A "bolond"